Volt egy titkom, amit ő sohasem tudhatott meg. Más voltam. Különböztem a velem egykorú lányoktól. A mindennapi menetrend is eltért az övéjüktől. Míg a tükör előtt készülgettek a barátaikhoz, bálba vagy valami fontosabb eseményre, én a szobámban feküdtem és kipihentem az éjszaka fáradalmait. Őrködtem minden este a gyerekek, fiúk és lányok párnáján. Az álmaikat védtem, hogy semmi rossz ne bántsa őket. A félelmet távolról sem ismertem. Egy tündér voltam.
1 évvel ezelőtt…
1 évvel ezelőtt…
Az összes tündérbarátom habos-babos ruhát választott magának az őrjáratai kosztümjeként. Soha sem értettem őket, miért kell ekkora dobra verni a ruhákat. Senki sem látja őket, nincs kinek kicsípni magunkat - persze velem idővel megtörtént - .
Nekem csak egy egyszerű kék pánttalan ruhám volt, melynek szoknyája a combom közepéig ért. A hasamtól egészen a ruha végéig színes virágok díszelegtek egy-egy csokorban. Tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak -ha már úgyis csilivilit kell hordanom - ez volt a legvisszafogottabb ruci.
Minden évben volt egy gyűlés, ami valahogy úgy zajlott, mint a mikulásnak írt levelek valóra váltása. Sűrű erdő közepén volt a mi tanyánk. Egy hatalmas lombkoronájú fa volt a központja, ahova a levelek érkeztek a gyerekektől - igaz, mi is azok vagyunk, bár nem tudom, hogy lesz valakiből tündér -, pontosabban mondva az álmaiktól. A tanács odarendel minden tündért a fa kérgébe vájt hatalmas lyukba, ahol egy nevet és egy címet kapunk. Egy gyermek álmai megmondják, hogy milyen tündért szeretnének őrként.
Nekem csak egy egyszerű kék pánttalan ruhám volt, melynek szoknyája a combom közepéig ért. A hasamtól egészen a ruha végéig színes virágok díszelegtek egy-egy csokorban. Tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak -ha már úgyis csilivilit kell hordanom - ez volt a legvisszafogottabb ruci.
Minden évben volt egy gyűlés, ami valahogy úgy zajlott, mint a mikulásnak írt levelek valóra váltása. Sűrű erdő közepén volt a mi tanyánk. Egy hatalmas lombkoronájú fa volt a központja, ahova a levelek érkeztek a gyerekektől - igaz, mi is azok vagyunk, bár nem tudom, hogy lesz valakiből tündér -, pontosabban mondva az álmaiktól. A tanács odarendel minden tündért a fa kérgébe vájt hatalmas lyukba, ahol egy nevet és egy címet kapunk. Egy gyermek álmai megmondják, hogy milyen tündért szeretnének őrként.
***
Amint megpillantottam a nevet, fura érzésem támadt, izgultam. Eddig még egy név sem váltott ki belőlem ilyet. Habozás nélkül kirepültem a bázisról és útra keltem.
Nagy fehér ház volt a cél, ami már messziről kitűnt a többi közül, a sötétség ellenére. Lassan közelebb merészkedtem az ablakhoz - ahol még égett a villany - s bekukkantottam. A szoba eléggé fiús volt, s nagyon nagy rend. Tudtam, hogy nem valami kisfiúval lesz dolgom. Bár, nem értettem miért van szüksége egy kamaszfiúnak tündérre. Ahogy jobban körülnéztem, láttam, hogy nincs bent a szobájába, így hát leültem az ablakpárkányra és vártam.
Ajtócsapásra riadtam fel, s miután újra benéztem az ablakon.. bent volt a szobájába. Figyeltem, ahogy kezébe vesz egy könyvet, s olvasni kezd majd a tévét kezdi el böngészni. Azok az ártatlan szemek..- gondoltam magamba.
Alig félóra tévézés után elaludt, a tévé háttérzajként zúgott s árasztotta a fénysugarait a szobában. Halkan kinyitottam az ablakot s besunnyogtam - a tündérek nagyon picik, illetve a gyerekek tündér alakban - . Kikapcsoltam a tévét és az ágya fölött levő polcára ültem. Térdemre könyökölve néztem őt, ahogy alszik. Minden egyes álomképét láttam. Sokkal jobban megismertem így, mintha csak beszéltem volna vele. Mindennap vártam, hogy végre az ágya mellett ülhessek valahol és figyeljem őt.
Nagy fehér ház volt a cél, ami már messziről kitűnt a többi közül, a sötétség ellenére. Lassan közelebb merészkedtem az ablakhoz - ahol még égett a villany - s bekukkantottam. A szoba eléggé fiús volt, s nagyon nagy rend. Tudtam, hogy nem valami kisfiúval lesz dolgom. Bár, nem értettem miért van szüksége egy kamaszfiúnak tündérre. Ahogy jobban körülnéztem, láttam, hogy nincs bent a szobájába, így hát leültem az ablakpárkányra és vártam.
Ajtócsapásra riadtam fel, s miután újra benéztem az ablakon.. bent volt a szobájába. Figyeltem, ahogy kezébe vesz egy könyvet, s olvasni kezd majd a tévét kezdi el böngészni. Azok az ártatlan szemek..- gondoltam magamba.
Alig félóra tévézés után elaludt, a tévé háttérzajként zúgott s árasztotta a fénysugarait a szobában. Halkan kinyitottam az ablakot s besunnyogtam - a tündérek nagyon picik, illetve a gyerekek tündér alakban - . Kikapcsoltam a tévét és az ágya fölött levő polcára ültem. Térdemre könyökölve néztem őt, ahogy alszik. Minden egyes álomképét láttam. Sokkal jobban megismertem így, mintha csak beszéltem volna vele. Mindennap vártam, hogy végre az ágya mellett ülhessek valahol és figyeljem őt.
***
A nagyon szeretett kék ruhát dobtam magamra, a frizurámat is egész elfogadhatóra sikerült megcsinálnom aztán csettintettem egyet s egy aprócska tündér lettem - a méretemhez képest - nagy szárnyakkal.
Szélsebesen suhantam a háza párkányába. Most úgy értem oda, hogy már az ágyában feküdt és aludt, de a tévé ment, mint mindig
Bevágtáztam ablakán, s odarepültem az ágyához. Egy pillanatra meghökkenve megálltam a levegőben, majd visszatolattam az íróasztalához. Egy ideig nem szálltam le, csak rémült arccal néztem ki a fejemből. Az üresség csillogott a szememben. Lassan leereszkedtem és ugyanazzal az üres tekintettel megfordultam. Rengeteg papír volt ott, igazi kupleráj, hevesen kezdtem el dobálni ide oda a -számomra rettenetesen nagy és nehéz - papírokat, de amint jobban megfigyeltem őket s a fejszerkezetemet váltotta a kidülledt szemek. Ekkor esett le véglesen, hogy mik is vannak rajta. Alig hittem el amit látok. Néhányszor neki mentem a monitornak, hátha csak nem aludtam ki magam és képzelődök - tündéreknél gyakori az ilyen - végül visszafordultam a rajzokhoz. Az állam valahol a békafeneke alatt lehetett. Mert amit láttam, az egyszerűen.. egyszerűen LEHETETLEN.
Szélsebesen suhantam a háza párkányába. Most úgy értem oda, hogy már az ágyában feküdt és aludt, de a tévé ment, mint mindig
Bevágtáztam ablakán, s odarepültem az ágyához. Egy pillanatra meghökkenve megálltam a levegőben, majd visszatolattam az íróasztalához. Egy ideig nem szálltam le, csak rémült arccal néztem ki a fejemből. Az üresség csillogott a szememben. Lassan leereszkedtem és ugyanazzal az üres tekintettel megfordultam. Rengeteg papír volt ott, igazi kupleráj, hevesen kezdtem el dobálni ide oda a -számomra rettenetesen nagy és nehéz - papírokat, de amint jobban megfigyeltem őket s a fejszerkezetemet váltotta a kidülledt szemek. Ekkor esett le véglesen, hogy mik is vannak rajta. Alig hittem el amit látok. Néhányszor neki mentem a monitornak, hátha csak nem aludtam ki magam és képzelődök - tündéreknél gyakori az ilyen - végül visszafordultam a rajzokhoz. Az állam valahol a békafeneke alatt lehetett. Mert amit láttam, az egyszerűen.. egyszerűen LEHETETLEN.
Megszeppenve rogytam össze az íróasztalon. A papírokat húzogattam jobbra, aztán balra. Könnycsepp szállingózott az arcomon, mert meghatott az amit láttam, én voltam lerajzolva legalább tíz papíron keresztül. Hol ilyen, hol olyan szögből, hol csak az arcom. Szárnyaim is ugyanolyanok voltam, mint a valóságban, a ruhám pedig - nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól áll - tökéletesen stimmelt azzal, ami rajtam volt, mintha csak tükörbe néztem volna.
Az alvó fiú felé fordultam és mosolyogtam rá. Amint feltápászkodtam az asztalról, odarepültem hozzá, és arcával szembe lefeküdtem a párnára. Mikor becsuktam a szemem, láttam, hogy engem lát; velem álmodott.
Azon gondolkoztam, talán másnak kellene őt adnom, mert ha így folytatódik, akkor elkerülhetetlen az, hogy belé szeressek. A szívem ellenkezett a gondolataimnak, nem akarta itt hagyni ezt a kócos, rettenetesen helyes, iszonyatosan jó illatú és csodálatos fiút. Én tudtam, hogy amíg tündér vagyok, nem szerethetek senkit sem jobban egy barátnál, a szabályzat megtiltja. Csak akkor lehetek szerelmes - bár nem tudom, hogy konkrétan milyen érzés az, de azt mondják csodálatos, mint tündérnek lenni - ha lemondok a tündérségemről. Csakhogy, én szerettem/szeretek tündér lenni. Ez az, amiért különlegesebb vagyok másoknál, osztálytársaimnál vagy barátaimnál. Nekik annyira jó minden és amiért én ilyen vagyok, nekem is tökéletes a világ.
Felszálltam a polcára és még jól az eszembe véstem az arcát és az illatát. Jó mélyet szippantottam a levegőből, hogy mind az emlékeimbe szálljon. A nap már felkelőben volt, eljött az idő a távozásomra. Az ablaknál még visszapillantottam rá, aztán mosolyogva, könnyekkel a szememben elhagytam a szobát, a házat és végül a környéket.
Az alvó fiú felé fordultam és mosolyogtam rá. Amint feltápászkodtam az asztalról, odarepültem hozzá, és arcával szembe lefeküdtem a párnára. Mikor becsuktam a szemem, láttam, hogy engem lát; velem álmodott.
Azon gondolkoztam, talán másnak kellene őt adnom, mert ha így folytatódik, akkor elkerülhetetlen az, hogy belé szeressek. A szívem ellenkezett a gondolataimnak, nem akarta itt hagyni ezt a kócos, rettenetesen helyes, iszonyatosan jó illatú és csodálatos fiút. Én tudtam, hogy amíg tündér vagyok, nem szerethetek senkit sem jobban egy barátnál, a szabályzat megtiltja. Csak akkor lehetek szerelmes - bár nem tudom, hogy konkrétan milyen érzés az, de azt mondják csodálatos, mint tündérnek lenni - ha lemondok a tündérségemről. Csakhogy, én szerettem/szeretek tündér lenni. Ez az, amiért különlegesebb vagyok másoknál, osztálytársaimnál vagy barátaimnál. Nekik annyira jó minden és amiért én ilyen vagyok, nekem is tökéletes a világ.
Felszálltam a polcára és még jól az eszembe véstem az arcát és az illatát. Jó mélyet szippantottam a levegőből, hogy mind az emlékeimbe szálljon. A nap már felkelőben volt, eljött az idő a távozásomra. Az ablaknál még visszapillantottam rá, aztán mosolyogva, könnyekkel a szememben elhagytam a szobát, a házat és végül a környéket.
***
A nap világított be a fiú szobájába, s ő erre fel is kelt. Mikor kinyitotta szemeit, riadtan ült fel az ágyra, s a mellette lévő üres helyet kezdte el simogatni. Érzem az illatát..- mondta.
Kis lustálkodás után feltápászkodott az ágyból, s íróasztalához ment. A papírok össze vissza voltak keverve, néhányuk a padlón hevert. Nem értette, hogy mi történhetett itt, ablakára pillantott hátha a szél söpörte őket ennyire szét, de csukva volt. Miután összeszedte őket és letette az asztalra, aprócska cseppeket vélt felfedezni az asztalon. Nem értette, hogy és miért, vagy egyáltalán micsoda, kezével letörölte.
Kis lustálkodás után feltápászkodott az ágyból, s íróasztalához ment. A papírok össze vissza voltak keverve, néhányuk a padlón hevert. Nem értette, hogy mi történhetett itt, ablakára pillantott hátha a szél söpörte őket ennyire szét, de csukva volt. Miután összeszedte őket és letette az asztalra, aprócska cseppeket vélt felfedezni az asztalon. Nem értette, hogy és miért, vagy egyáltalán micsoda, kezével letörölte.
***
Hazaértem, s levágtam magam az ágyra. A cserén forgott az agyam és tudtam, hogy így lesz a legjobb vagy kiveszek párnap szabadságot és addig valaki helyettesít.
Még aznap délután elrepültem a nagy fához azzal a szándékkal, hogy szabadságra szeretnék menni. Furcsállták, hogy pont én, aki az egyik leglelkesebb tündér, felfüggeszti a tündéri pályáját. Hosszú tanácskozás után, a bizottság megszavazta, hogy kapok egy hetet, pihenjem ki magam aztán sürgősen jöjjek vissza és folytassam ott, ahol abba hagytam, addig helyettesítik a szolgálatom. Felmosolyogtam, pontosan erre számítottam.
Még aznap délután elrepültem a nagy fához azzal a szándékkal, hogy szabadságra szeretnék menni. Furcsállták, hogy pont én, aki az egyik leglelkesebb tündér, felfüggeszti a tündéri pályáját. Hosszú tanácskozás után, a bizottság megszavazta, hogy kapok egy hetet, pihenjem ki magam aztán sürgősen jöjjek vissza és folytassam ott, ahol abba hagytam, addig helyettesítik a szolgálatom. Felmosolyogtam, pontosan erre számítottam.
Az utcán bóklásztam , s végül a város legnagyobb parkjába kötöttem ki. Eddig nem volt alkalmam ilyenkor kint sétálni, főleg itt. Ezt a parkot mindig csak röptében láttam, mikor hazafele jöttem. A közepén van egy gyönyörű szökőkút. Mindig arra vágytam, hogy eljöhessek ide, és voálá.
Sokkal csodálatosabb, mint este. Leültem a szélére és a vízzel kezdtem el játszani. Aztán néztem, ahogy a kisgyerekek szaladgálnak, a szerelmespárok falják egymást a padokon, s öreg házaspárt, akik beszélgetnek az életükről és egy háttal ülő magányos fiút. Ő volt a legérdekesebb az összes közül, nem tudom miért. Egy darabig fürkésztem, majd egy hozzá közel lévő padnál letanyáztam. Vajon vár valakire? Talán csak magányra vágyik?- gondoltam. Oda akartam menni hozzá, de az ösztöneim azt súgták, hogy nem kéne. Így hát feladtam a figyelését és a házaspárt kezdtem el csodálni…
..AMIKOR, vissza pillantottam a padhoz, a fiú már nem volt ott. A szökőkút szélén ült pont ott, ahol én az előbb és engem figyelt. Amint ránéztem, a hideg futkározott mindenemen. Látszott rajta, hogy felismert, amit nem szabadott volna. Csak néztem a szemébe, - ő meg az enyémbe - abba a hihetetlen gyönyörű sötétbarna szemébe. Egyszer csak felállt és közeledni kezdett hozzám. Pánikba estem, felpattantam, s a hozzám legközelebb lévő ösvényen elkezdtem szaladni. Nem kellett volna meglátnia..- mondtam magamba rohanás közben.
Sokkal csodálatosabb, mint este. Leültem a szélére és a vízzel kezdtem el játszani. Aztán néztem, ahogy a kisgyerekek szaladgálnak, a szerelmespárok falják egymást a padokon, s öreg házaspárt, akik beszélgetnek az életükről és egy háttal ülő magányos fiút. Ő volt a legérdekesebb az összes közül, nem tudom miért. Egy darabig fürkésztem, majd egy hozzá közel lévő padnál letanyáztam. Vajon vár valakire? Talán csak magányra vágyik?- gondoltam. Oda akartam menni hozzá, de az ösztöneim azt súgták, hogy nem kéne. Így hát feladtam a figyelését és a házaspárt kezdtem el csodálni…
..AMIKOR, vissza pillantottam a padhoz, a fiú már nem volt ott. A szökőkút szélén ült pont ott, ahol én az előbb és engem figyelt. Amint ránéztem, a hideg futkározott mindenemen. Látszott rajta, hogy felismert, amit nem szabadott volna. Csak néztem a szemébe, - ő meg az enyémbe - abba a hihetetlen gyönyörű sötétbarna szemébe. Egyszer csak felállt és közeledni kezdett hozzám. Pánikba estem, felpattantam, s a hozzám legközelebb lévő ösvényen elkezdtem szaladni. Nem kellett volna meglátnia..- mondtam magamba rohanás közben.
Három perc futás után, hirtelen megálltam, mert éreztem, hogy a szívem ide-oda kalimpál. Kijöttem már a rutinból, teljesen hozzászoktam a repüléshez, de higgyétek el, az is fárasztó. Hátra pillantottam, s nem volt senki mögöttem. Nyugodtan levetettem magam az egyik közeli padra, teljesen elterültem.
Még most sem hittem el, hogy ki elől futottam. Szívem szerintem nem rohantam volna el, de ha felismert - sőt, biztos, hogy felismert - akkor nagy baj van. Soha többet nem engednének engem ahhoz a környékhez őrködni, ha kitudódna a dolog. Most, hogy ennyire közel volt, még szebb volt a szeme és az a tekintet. Egy óra tétlenkedés után, felpattantam a padból és hazamentem.
A többi nap megismétlődtek a dolgok. Mindig oda akart jönni hozzám, de én elfutottam. Aztán, egy nap - az utolsó nap, amit szabadon tölthettem - megint kint ültem a szökőkútnál. Fürkésztem az embereket, de őt nem láttam és ez teljesen megnyugtatta a szívem. Igaz picit csalódott voltam, hogy ma nem láthatom újra.
A nap szikrázóan sütött. Nem voltak sokan kint, akik pedig igen, azok a szökőkutat használták fel strandként. Az egészen kisgyerektől, a középkorúakig boldogan pancsoltak. A mosolygó és vidám arcoknak nem lehetett ellenállni, így hát csatlakoztam én is, igaz csak szolidan; a lábam volt csak a vízben.
A semmibe bambultam, mikor valaki leült mellém, gondoltam valami kisgyerek, aki barátkozni szeretne velem. Csak a szemem sarkából láttam, mert teljesen belemerültem a bambulásba, AMIKOR..
- Miért futsz el mindig előlem?- kérdezte. Abban a pillanatban, mintha megijesztettek volna, teljesen kirázott a hideg, egészen elsápadtam s a szívem ezerrel kezdett el verni. Alig mertem oldalra fordulni, de a hang teljesen elkábított. Egy darabig nyögdécseltem. Semmi értelmes választ nem bírtam kinyögni magamból.
- Hagyd, nem kell válaszolni.- mondta. - Sajnálom, hogy így rád török, mint idegen, de megismernélek.- erre a mondatra felé fordultam és elmosolyodtam.
- Aranyos vagy, de..
- DE?
- De nem lehet.- mondtam elcsukló hangon. Felálltam, felvettem a papucsom és elindultam haza.
- MIÉRT NEM LEHET?- ordította utánam. - Ne menj el kérlek.- mondta, miközben utánam jött és én abban a pillanatban elkezdtem futni.
Még most sem hittem el, hogy ki elől futottam. Szívem szerintem nem rohantam volna el, de ha felismert - sőt, biztos, hogy felismert - akkor nagy baj van. Soha többet nem engednének engem ahhoz a környékhez őrködni, ha kitudódna a dolog. Most, hogy ennyire közel volt, még szebb volt a szeme és az a tekintet. Egy óra tétlenkedés után, felpattantam a padból és hazamentem.
A többi nap megismétlődtek a dolgok. Mindig oda akart jönni hozzám, de én elfutottam. Aztán, egy nap - az utolsó nap, amit szabadon tölthettem - megint kint ültem a szökőkútnál. Fürkésztem az embereket, de őt nem láttam és ez teljesen megnyugtatta a szívem. Igaz picit csalódott voltam, hogy ma nem láthatom újra.
A nap szikrázóan sütött. Nem voltak sokan kint, akik pedig igen, azok a szökőkutat használták fel strandként. Az egészen kisgyerektől, a középkorúakig boldogan pancsoltak. A mosolygó és vidám arcoknak nem lehetett ellenállni, így hát csatlakoztam én is, igaz csak szolidan; a lábam volt csak a vízben.
A semmibe bambultam, mikor valaki leült mellém, gondoltam valami kisgyerek, aki barátkozni szeretne velem. Csak a szemem sarkából láttam, mert teljesen belemerültem a bambulásba, AMIKOR..
- Miért futsz el mindig előlem?- kérdezte. Abban a pillanatban, mintha megijesztettek volna, teljesen kirázott a hideg, egészen elsápadtam s a szívem ezerrel kezdett el verni. Alig mertem oldalra fordulni, de a hang teljesen elkábított. Egy darabig nyögdécseltem. Semmi értelmes választ nem bírtam kinyögni magamból.
- Hagyd, nem kell válaszolni.- mondta. - Sajnálom, hogy így rád török, mint idegen, de megismernélek.- erre a mondatra felé fordultam és elmosolyodtam.
- Aranyos vagy, de..
- DE?
- De nem lehet.- mondtam elcsukló hangon. Felálltam, felvettem a papucsom és elindultam haza.
- MIÉRT NEM LEHET?- ordította utánam. - Ne menj el kérlek.- mondta, miközben utánam jött és én abban a pillanatban elkezdtem futni.
Hazaérve rettenetesen éreztem magam. Én is megakartam ismerni őt, a szívem is ezt súgta, de az eszem mégis megállított, nehogy valami butaságot kövessek el. Lélekben már készültem az esti őrködésre és tudtam, hogy én újra látom, ha ő nem is..
A nagy fához vettem az irányt bejelentkezni. Nagyon örült nekem mindenki, hogy visszatértem. Nyomban a nagy könyvtárhoz siettem, s a mai estére kikölcsönöztem a “Tündérek törvénye ” - című könyvet, legalább nem fogok unatkozni.
Pillanatok alatt ott teremtem a háznál, ami már annyira hiányzott. Beugrottam a nyitott ablakon, s felrepültem az ágy felett levő polcra. Volt ott egy fura alakú telefon tartó, én leültem rá, mint valami kanapéra. Egy ideig figyeltem ahogy alszik, s délutáni mondata csengett a fülembe. Ne menj el kérlek.
Combomra dobtam a könyvet, ami igen csak poros volt, eléggé rég nem olvashatta senki. Mint az őrült elkezdtem lapozni, pont úgy, mint aki pontosan tudja melyik oldalt keresi, de őszintén szólva fogalmam se volt. Végül találtam egy fejezetet, aminek talán köze van ahhoz, ami engem érdekel.
A nagy fához vettem az irányt bejelentkezni. Nagyon örült nekem mindenki, hogy visszatértem. Nyomban a nagy könyvtárhoz siettem, s a mai estére kikölcsönöztem a “Tündérek törvénye ” - című könyvet, legalább nem fogok unatkozni.
Pillanatok alatt ott teremtem a háznál, ami már annyira hiányzott. Beugrottam a nyitott ablakon, s felrepültem az ágy felett levő polcra. Volt ott egy fura alakú telefon tartó, én leültem rá, mint valami kanapéra. Egy ideig figyeltem ahogy alszik, s délutáni mondata csengett a fülembe. Ne menj el kérlek.
Combomra dobtam a könyvet, ami igen csak poros volt, eléggé rég nem olvashatta senki. Mint az őrült elkezdtem lapozni, pont úgy, mint aki pontosan tudja melyik oldalt keresi, de őszintén szólva fogalmam se volt. Végül találtam egy fejezetet, aminek talán köze van ahhoz, ami engem érdekel.
"Tündérek és a szerelem Egy tündér nem szerethet bele egy olyan emberbe, ki nem hisz a természetfölötti hatalmakban, ki mindennapi, kinek nincs köze a Tündérek Világához.
Egy tündér nem szerethet bele őrzöttjébe, pillangókba. (…)
Ha egy tündér beleszeret az eddig felsoroltak közül valamelyikbe, le kell mondania tündérségéről vagy a szeretett lényt tündérré kell változtatni.
Ha egy tündér beleszeret az eddig felsoroltak közül valamelyikbe és ezt eltitkolja a tanács elől, kapcsolatot létesít a lénnyel és titkos viszonyba keverednek, akkor örökre elveszíti tündéri hatalmát. (…) “
Egy tündér nem szerethet bele őrzöttjébe, pillangókba. (…)
Ha egy tündér beleszeret az eddig felsoroltak közül valamelyikbe, le kell mondania tündérségéről vagy a szeretett lényt tündérré kell változtatni.
Ha egy tündér beleszeret az eddig felsoroltak közül valamelyikbe és ezt eltitkolja a tanács elől, kapcsolatot létesít a lénnyel és titkos viszonyba keverednek, akkor örökre elveszíti tündéri hatalmát. (…) “
- Aha..- mondtam hangosan. Kezdtem megérteni a dolgokat. Mindenképp meg kell valakinek változni, de miért mondjak le egy kamasz szerelem miatt arról a dologról, ami különlegessé tesz vagy miért forgassam fel egy normális fiú életét, holmi szerelem miatt, ami bármikor elmúlhat?!
Pörgött az agyam, közben leszálltam a párnájára, lefeküdtem s felé fordultam. Becsuktam a szemem és láttam, hogy megint csak velem álmodik. Viszont, most nem volt szárnyam. A szökőkútnál voltunk együtt és nevetgéltünk. Ezen elmosolyodtam. Fél álomba lehettem, mikor megmozdult valami mellettem és amint kinyitottam a szemem, az ő szemei az enyémbe néztek. Francba!
Pörgött az agyam, közben leszálltam a párnájára, lefeküdtem s felé fordultam. Becsuktam a szemem és láttam, hogy megint csak velem álmodik. Viszont, most nem volt szárnyam. A szökőkútnál voltunk együtt és nevetgéltünk. Ezen elmosolyodtam. Fél álomba lehettem, mikor megmozdult valami mellettem és amint kinyitottam a szemem, az ő szemei az enyémbe néztek. Francba!
Rémülten felszálltam, miközben ő is felült. Csak én lehetek ekkora szerencsétlen.- motyogtam. Tátott szájjal figyelt engem, miközben a táskámban lévő tündérport szedtem elő. Rápillantottam, egészen közel repültem hozzá és ráfújtam az összes tündérport ami a kezemben volt. Ennek hatására az ágyra vetette magát és elképesztő horkolásba kezdett. Majd ha felkel, azt fogja hinni, hogy álmodott..- gondoltam.
Felszálltam a polchoz és elfoglaltam a trónomat. Ritkán használtam tündérport, talán ez lehetett a második vagy harmadik alkalom. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon neki milyen mellékhatásai lesznek. Egy kislánynál például felkelése után hapci roham jött rá, arra emlékszem.
Leültem a könyv mellé és kinyitottam. Most volt annyi eszem, hogy a tartalomjegyzékbe megkeressem a dolgokat.
"Tündérpor
Felszálltam a polchoz és elfoglaltam a trónomat. Ritkán használtam tündérport, talán ez lehetett a második vagy harmadik alkalom. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon neki milyen mellékhatásai lesznek. Egy kislánynál például felkelése után hapci roham jött rá, arra emlékszem.
Leültem a könyv mellé és kinyitottam. Most volt annyi eszem, hogy a tartalomjegyzékbe megkeressem a dolgokat.
"Tündérpor
A tündérpor használatai:
normális ember repültetése, altatás, átváltoztatás, felejtés, normális ember újraélesztése, érzelmek elhanyagoltatása, érzelmek felszínre nyitása, (…)
Mellékhatások:
Ha az alany hiperaktív s álmatlan: allergiás tünetek.
Ha az alany fáradt s álmos: dühösség érzése
…
Ha az alany szomorú/boldog s szerelmes: egy közeli barátja (rossz esetben rokonja) iránt erős érzelemet tanúsít. (…) “
normális ember repültetése, altatás, átváltoztatás, felejtés, normális ember újraélesztése, érzelmek elhanyagoltatása, érzelmek felszínre nyitása, (…)
Mellékhatások:
Ha az alany hiperaktív s álmatlan: allergiás tünetek.
Ha az alany fáradt s álmos: dühösség érzése
…
Ha az alany szomorú/boldog s szerelmes: egy közeli barátja (rossz esetben rokonja) iránt erős érzelemet tanúsít. (…) “
Nagyot nyeltem. MIVAN?- ordítottam fel s rögtön szám elé csaptam a kezem. Teljesen elfehéredtem s a szívemet könnyek csavarták. Becsuktam a szemem, hogy meggyőződjek arról, hogy mellékhatása bekövetkezett-e.
Szökőkút, az a szökőkút ahol mi találkoztunk és éreztem hogy boldog. Valakinek fogta a kezét, de annak nem láttam az arcát. Percek múlva kontúr vonalak jelentek meg s a mázból már kilehetett venni az arcot. Nem én voltam.
Csalódottan dobogott a szívem miután kinyitottam a szemem. Néztem őt s arra gondoltam, hogy talán így lesz a legjobb, hisz én tündér akarok lenni és ez lehet, hogy csak átmeneti szerelem. Idővel elfog múlni ez a rettentően kínzó érzés. Megfogtam a könyvemet s kullogva szálltam oda az ablakhoz. Nem néztem hátra, csak röptében eltűntem.
A nagy fához vettem az irányt, ahol sikeresen leadtam a könyvet. A szárnyam fénye fokozatosan elhalványult s ezt a könyvtáros tündérhölgy is észre vette.
- Mi bánt drágám?- kérdezte.
- Se-semmi..- csuklott bele a hangom. Már szállni készültem haza, a hölgy megállított.
- Így nem mehetsz haza! Bármelyik pillanatban elvesztheti az erejét a szárnyad s lezuhansz.- mondta aggódva. - Van nálad tündérpor?
- Nincs.- mondtam s a tündérpor hallatán lezajlott újra bennem a fiú álma. Nagyot nyeltem s erőfeszítéseimnek hála, nem sikerült elsírnom magam.
- Akkor gyere ide, fújok rád, aztán pihend ki magad. Tudod ha a tanács meglátja a rosszkedvedet, elkezd gyanakodni dolgok után..- a szemembe erősen belenézve mondta, de úgy mint aki pontosan tudja mi bajom van.
Megköszöntem a tündérport s haza szálltam. Az érzések mindig újrakeltek bennem s nem bírtam elfelejti őt. Ez az érzés a szerelem?- kérdeztem magamtól. Nem is annyira csodás, mint mi tündérek! A pokol legforróbb bugyrára hasonlít.- gondoltam. A könnyek hamar álomra csalták fejem, bár ne tették volna. A legrosszabb rémálmomat álmodtam, újra.
Szökőkút, az a szökőkút ahol mi találkoztunk és éreztem hogy boldog. Valakinek fogta a kezét, de annak nem láttam az arcát. Percek múlva kontúr vonalak jelentek meg s a mázból már kilehetett venni az arcot. Nem én voltam.
Csalódottan dobogott a szívem miután kinyitottam a szemem. Néztem őt s arra gondoltam, hogy talán így lesz a legjobb, hisz én tündér akarok lenni és ez lehet, hogy csak átmeneti szerelem. Idővel elfog múlni ez a rettentően kínzó érzés. Megfogtam a könyvemet s kullogva szálltam oda az ablakhoz. Nem néztem hátra, csak röptében eltűntem.
A nagy fához vettem az irányt, ahol sikeresen leadtam a könyvet. A szárnyam fénye fokozatosan elhalványult s ezt a könyvtáros tündérhölgy is észre vette.
- Mi bánt drágám?- kérdezte.
- Se-semmi..- csuklott bele a hangom. Már szállni készültem haza, a hölgy megállított.
- Így nem mehetsz haza! Bármelyik pillanatban elvesztheti az erejét a szárnyad s lezuhansz.- mondta aggódva. - Van nálad tündérpor?
- Nincs.- mondtam s a tündérpor hallatán lezajlott újra bennem a fiú álma. Nagyot nyeltem s erőfeszítéseimnek hála, nem sikerült elsírnom magam.
- Akkor gyere ide, fújok rád, aztán pihend ki magad. Tudod ha a tanács meglátja a rosszkedvedet, elkezd gyanakodni dolgok után..- a szemembe erősen belenézve mondta, de úgy mint aki pontosan tudja mi bajom van.
Megköszöntem a tündérport s haza szálltam. Az érzések mindig újrakeltek bennem s nem bírtam elfelejti őt. Ez az érzés a szerelem?- kérdeztem magamtól. Nem is annyira csodás, mint mi tündérek! A pokol legforróbb bugyrára hasonlít.- gondoltam. A könnyek hamar álomra csalták fejem, bár ne tették volna. A legrosszabb rémálmomat álmodtam, újra.
Miután felkeltem, délkörül lehetett az idő. Nem aludtam valami sokat, de nem is kívánkoztam rá. Szökőkúthoz vettem utamat, hátha meglát és belé szeret. Tudtam, hogy marhaságot csinálok, de senki nem tudott volna lebeszélni róla.
A szokásos helyemen ültem és fürkésztem az embereket, hátha meglátom. Ez viszont nem akart megtörténni. Ismeretlen arcok voltak mindenütt és ez ment a következő napokban is. Aztán meguntam s nem mentem ki többé.
Minden egyes este, mikor a fiúnál őrködtem, nem bírtam lecsukni a szemem, mert nem akartam látni azt, ami tudom, hogy fájna.
A szokásos helyemen ültem és fürkésztem az embereket, hátha meglátom. Ez viszont nem akart megtörténni. Ismeretlen arcok voltak mindenütt és ez ment a következő napokban is. Aztán meguntam s nem mentem ki többé.
Minden egyes este, mikor a fiúnál őrködtem, nem bírtam lecsukni a szemem, mert nem akartam látni azt, ami tudom, hogy fájna.
***
Újra délben keltem fel, s fura érzésből adódóan - a tündéreknek remek megérzésük van - kimentem a parkba a szökőkúthoz. A padomra ültem le s figyeltem. A fiú nem volt sehol, viszont az öreg házaspárt újra láttam s ettől remek kedvem lett. A karkötőmet levéve, elkezdtem játszani, miközben figyeltem őket, AMIKOR kiejtettem a kezemből. A pad alá gurult be, ahova rögtön lehajoltam. Miközben szememmel kerestem a karkötőm, a pad ülése alsó oldalán egy levél ékeskedett.
Elakadt a lélegzetem s kikaptam onnan. Forgattam a kezemben, s nem láttam rajta nevet, nem tudtam kinek szól. Jól körbe néztem, hogy biztos nincs e körülöttem senki s kinyitottam. Hevesen téptem a borítékot, nem is törődve vele, hogy ez elég nagy illetlenség. vViszont mikor a levet kinyitottam elállt minden szavam.
Elakadt a lélegzetem s kikaptam onnan. Forgattam a kezemben, s nem láttam rajta nevet, nem tudtam kinek szól. Jól körbe néztem, hogy biztos nincs e körülöttem senki s kinyitottam. Hevesen téptem a borítékot, nem is törődve vele, hogy ez elég nagy illetlenség. vViszont mikor a levet kinyitottam elállt minden szavam.
A képek voltak benne, amiket láttam még régebben a fiúnál. Miközben néztem végig azt a sok képet egy olyan lap is a kezembe akadt, amin írások is voltak.
" Kedves, nem is tudom, hogy miként szólítsalak,
Ha a képeken felismered magad, akkor ez a levél neked szól!
Nem titok, ha elmondom, hogy álmomban láttalak, de a valóságban sokkal szebb vagy. Meg szerettelek volna ismerni, de amint látom te nem igazán. Meg értelek, mert csak mint idegen letámadtalak. Sajnálom. Valamifajta érzésem is volt, mikor láttalak, lehet, hogy kíváncsiság, de nem tudom.
Nem tudom miért, de már nem érzem. Gondoltam, ha megismerjük egymást akkor valami jó dolog fog valaminek a kezdetébe belevágni, de tudod megszerettem valakit, aki a legjobb barátom volt ezidáig és nem lenne most időm Téged megismerni.. Nem kell már tőlem félned, nem foglak követni. Megnyugodhatsz.
Mellesleg a képeket azelőtt rajzoltam, hogy láttalak volna élőben. (…) “
Ha a képeken felismered magad, akkor ez a levél neked szól!
Nem titok, ha elmondom, hogy álmomban láttalak, de a valóságban sokkal szebb vagy. Meg szerettelek volna ismerni, de amint látom te nem igazán. Meg értelek, mert csak mint idegen letámadtalak. Sajnálom. Valamifajta érzésem is volt, mikor láttalak, lehet, hogy kíváncsiság, de nem tudom.
Nem tudom miért, de már nem érzem. Gondoltam, ha megismerjük egymást akkor valami jó dolog fog valaminek a kezdetébe belevágni, de tudod megszerettem valakit, aki a legjobb barátom volt ezidáig és nem lenne most időm Téged megismerni.. Nem kell már tőlem félned, nem foglak követni. Megnyugodhatsz.
Mellesleg a képeket azelőtt rajzoltam, hogy láttalak volna élőben. (…) “
A szívem a torkomba dobogott s ha egyedül lettem volna, legszívesebben ordítottam volna egy nagyot. Minden papírt ledobtam a földre, s lábamra dőltem. A kezembe temettem arcomat és elárasztott egy érzés, teljesen. ÍGY lesz a legjobb és legalább boldog, ez a legfontosabb.- gondoltam.
Összeszedtem a papírokat s hazaindultam. Míg be nem léptem a házba, azon gondolkoztam, hogy visszaírhatnék neki és mindent elmondhatnék arról, hogy én mi vagyok és, hogy mennyire szeretem őt. Ezt az ötletet hamar elvetettem.
Összeszedtem a papírokat s hazaindultam. Míg be nem léptem a házba, azon gondolkoztam, hogy visszaírhatnék neki és mindent elmondhatnék arról, hogy én mi vagyok és, hogy mennyire szeretem őt. Ezt az ötletet hamar elvetettem.
***
Ablakán másztam be s ügyetlenségemre leestem onnan, le a padlóra. Au.- vakargattam a fejem s közben odaszálltam a székhelyemhez. Meglepetésemre nem volt ott a telefontartó. Körbe néztem, hogy hova ülhetnék le, miközben vigyázok rá. Szemembe is akadt egy nagyszerű hely, mely nem messze volt az előzőtől. A polcnak volt egy kiálló része, hova egy - számomra nagyon nagy - óra volt téve. Percek múlva sikerült is eltolnom onnan s a helyére leültem. A lábam lefele lógott s tökéletes kilátás látszott rá.
Rettentően fáradt voltam, de folyamatosan meg kellett erőltetnem magam, hogy ne csukjam be a szemem. Nem akartam azt látni, amit eddig. Pontosan tudtam, hogy mit álmodhat és azt is, hogy nekem fáj a dolog..
Leragadt a szemem. Valami parkot láttam, ahol sok fa volt. Egy pokrócon feküdtem s néztem a nap sugarait, ami itt-ott beszikrázott a fa lombkoronái közt. Nem voltam egyedül, mert valaki szorította a kezem. oldalra pillantottam és döbbenetemre az volt mellettem akit szerettem volna.
Hirtelen felriadtam ekkor s nyeltem egyet. Biztos csak én álmodtam..- gondoltam. Hogy mindenképp meggyőződhessek róla, hogy ez az én hülyeségem volt, becsuktam a szemem. Pont ott folytatódott a történet, ahol felébredtem. Közeledett felém s éreztem, hogy a szívem sokkal jobban dobog, mint eddig. Rögtön kinyitottam szemem és mint a villám a fiú mellé feküdtem. Ez lehetetlen!- mondtam és mint mikor 2 éves voltam, úgy kezdtem el bömbölni.
Rettentően fáradt voltam, de folyamatosan meg kellett erőltetnem magam, hogy ne csukjam be a szemem. Nem akartam azt látni, amit eddig. Pontosan tudtam, hogy mit álmodhat és azt is, hogy nekem fáj a dolog..
Leragadt a szemem. Valami parkot láttam, ahol sok fa volt. Egy pokrócon feküdtem s néztem a nap sugarait, ami itt-ott beszikrázott a fa lombkoronái közt. Nem voltam egyedül, mert valaki szorította a kezem. oldalra pillantottam és döbbenetemre az volt mellettem akit szerettem volna.
Hirtelen felriadtam ekkor s nyeltem egyet. Biztos csak én álmodtam..- gondoltam. Hogy mindenképp meggyőződhessek róla, hogy ez az én hülyeségem volt, becsuktam a szemem. Pont ott folytatódott a történet, ahol felébredtem. Közeledett felém s éreztem, hogy a szívem sokkal jobban dobog, mint eddig. Rögtön kinyitottam szemem és mint a villám a fiú mellé feküdtem. Ez lehetetlen!- mondtam és mint mikor 2 éves voltam, úgy kezdtem el bömbölni.
***
Mindennap ez történt azután s nem győztem hitetlenkedni a dolgokban, a tündérpor hatásaiban.
Sokat jártam ezután a szökőkúthoz és mindig megnéztem, hátha kaptam valami. Kitartásom gyümölcseként egy nap megjelent ott egy levél, inkább csak egy cetli. Tudtam, hogy nekem szól, mert felismertem az írását. Csupán kettő szó volt rajta, ez pedig arra ösztönözött engem, hogy este elrepüljek a nagy fához.
Féltem, nem kicsit. Az út során azon gondolkoztam, hogy hogyan kezdjek bele mindenbe, hogy konkrétan mit mondjak.
Szélsebesen beszálltam a lyukba s ott volt az aranyos hölgy, aki segített nekem múltkor. Kedvesen rám mosolygott s csak annyit mondott: Már várnak. Nagyot nyeltem. Talán tudnának már rólam? Tudják mit akarok? Teljesen földhöz gyökerezett a lábam s mozdulni se tudtam. Percekig a semmibe bambultam, mikor fentről szólt valaki. Tudtam, hogy nekem mondták, ezért gyorsan odarepültem, be az ajtón s az összes tanácsossal találtam szembe magam. Figyeltek rám és nem mondtak semmit. Minden erőmet összeszedtem s a szemükbe néztem.
- SZERETEK EGY HALANDÓ FIÚT!
Mindennap ez történt azután s nem győztem hitetlenkedni a dolgokban, a tündérpor hatásaiban.
Sokat jártam ezután a szökőkúthoz és mindig megnéztem, hátha kaptam valami. Kitartásom gyümölcseként egy nap megjelent ott egy levél, inkább csak egy cetli. Tudtam, hogy nekem szól, mert felismertem az írását. Csupán kettő szó volt rajta, ez pedig arra ösztönözött engem, hogy este elrepüljek a nagy fához.
Féltem, nem kicsit. Az út során azon gondolkoztam, hogy hogyan kezdjek bele mindenbe, hogy konkrétan mit mondjak.
Szélsebesen beszálltam a lyukba s ott volt az aranyos hölgy, aki segített nekem múltkor. Kedvesen rám mosolygott s csak annyit mondott: Már várnak. Nagyot nyeltem. Talán tudnának már rólam? Tudják mit akarok? Teljesen földhöz gyökerezett a lábam s mozdulni se tudtam. Percekig a semmibe bambultam, mikor fentről szólt valaki. Tudtam, hogy nekem mondták, ezért gyorsan odarepültem, be az ajtón s az összes tanácsossal találtam szembe magam. Figyeltek rám és nem mondtak semmit. Minden erőmet összeszedtem s a szemükbe néztem.
- SZERETEK EGY HALANDÓ FIÚT!
A szikrázó meleg napsütést pillanatok alatt váltották a fekete, a nagyon fekete eső felhők. Az embererek gyorsan elmenekültek otthonukba vagy legalább olyan helyre, ahol tető van a fejük felett. A szökőkút és környéke, az egész park, az egész város hamar elhagyatott lett. Besötétedtek az utcák, az eső úgy kezdett el esni, mintha dézsából öntötték volna. A földre érkezésük együttest játszottak a dörgéssel, mely igazi természet zenét adott az embereknek.
Egy fiúcska térdelt a betonon, mellette víz csobogott a szökőkútban, ő ugyancsak vizes volt.. pillanatok alatt elázott. Kezében tartott engem, kit a sápadtság vett hatalmába. Szívem minden pillanatban lassabban vert, éreztem. Nem értettem a helyzetet, nem tudtam, hogy ami történik, miért történik velem. Erősen szorított a mellkasom s olyat éreztem amit eddig még soha sem. Éreztem a tündéreket ahogy közelednek felém, hogy segítsenek. Tudtam, akármelyik pillanatban meghalhatok, mégis biztonságban s otthon éreztem magam.
Egy fiúcska térdelt a betonon, mellette víz csobogott a szökőkútban, ő ugyancsak vizes volt.. pillanatok alatt elázott. Kezében tartott engem, kit a sápadtság vett hatalmába. Szívem minden pillanatban lassabban vert, éreztem. Nem értettem a helyzetet, nem tudtam, hogy ami történik, miért történik velem. Erősen szorított a mellkasom s olyat éreztem amit eddig még soha sem. Éreztem a tündéreket ahogy közelednek felém, hogy segítsenek. Tudtam, akármelyik pillanatban meghalhatok, mégis biztonságban s otthon éreztem magam.
***
A fiú ölelte a lány magához, úgy mint még eddig senkit soha. Mindene csupa víz volt, de ezzel mit sem törődve próbálta felfogni a helyzetet. Kezdett sanda gyanúja lenni a dolgokról. Okos fiú volt, könnyen mélyre tudott ásni a dolgokban. Ezt nem tudta biztosra, de sejtette.
Óvatosan letette őt a földre és ahogy csak tudta, elkezdte újraéleszteni. Nagy erőfeszítésekkel próbálta perceken keresztül, aztán feladta s neki dőlt a szökőkút szélének. A két tenyerébe temette arcát s visszafojtotta könnyeit. Majd a lányra nézett, aki ugyancsak el volt ázva. A különbség az volt köztük, hogy kettejük közül valaki még élt..
Ráborult a lányra s újra ölébe vette. Még egyet nyelt, de túl sok volt a fájdalom, hogy ne engedje ki azt. Sírt, olyan fiúsan. Szívét az emlékek szorították, igaz nekik nem volt sok, sőt szinte semennyi, de úgy érezte, mintha már ezer éve ismerte volt.
- Szeretlek…- mondta mellkasán sírva. - Nem tudom, hogy mi vagy, de tudom, hogy nem e földi. Kérlek! Ne hagyj itt engem..- folytatta.
Az egész tündérkóceráj ott voltak a fa lobjai között; bújkáltak, mert úgy nem jöhettek elő, hogy normál ember tartózkodik a környéken. Csodálták azt aki ott volt a lánnyal.
Az összes tündér tündérport szórt a lány felé. Valamiféle szöveget mormoltak, de ez emberi fülnek hallhatatlan volt. A tér egészen kivilágosodott s a fiú rémülten pattan el a lánytól, mikor látta, hogy a távolból valamiféle fényes madzag megy bele a lány szívébe. Nyitott szájjal leste a történteket s megfogta a lány kezét. Szája sarkában ott csücsült egy mosoly, a hitnek a mosolya.
Óvatosan letette őt a földre és ahogy csak tudta, elkezdte újraéleszteni. Nagy erőfeszítésekkel próbálta perceken keresztül, aztán feladta s neki dőlt a szökőkút szélének. A két tenyerébe temette arcát s visszafojtotta könnyeit. Majd a lányra nézett, aki ugyancsak el volt ázva. A különbség az volt köztük, hogy kettejük közül valaki még élt..
Ráborult a lányra s újra ölébe vette. Még egyet nyelt, de túl sok volt a fájdalom, hogy ne engedje ki azt. Sírt, olyan fiúsan. Szívét az emlékek szorították, igaz nekik nem volt sok, sőt szinte semennyi, de úgy érezte, mintha már ezer éve ismerte volt.
- Szeretlek…- mondta mellkasán sírva. - Nem tudom, hogy mi vagy, de tudom, hogy nem e földi. Kérlek! Ne hagyj itt engem..- folytatta.
Az egész tündérkóceráj ott voltak a fa lobjai között; bújkáltak, mert úgy nem jöhettek elő, hogy normál ember tartózkodik a környéken. Csodálták azt aki ott volt a lánnyal.
Az összes tündér tündérport szórt a lány felé. Valamiféle szöveget mormoltak, de ez emberi fülnek hallhatatlan volt. A tér egészen kivilágosodott s a fiú rémülten pattan el a lánytól, mikor látta, hogy a távolból valamiféle fényes madzag megy bele a lány szívébe. Nyitott szájjal leste a történteket s megfogta a lány kezét. Szája sarkában ott csücsült egy mosoly, a hitnek a mosolya.
***
Fényes dolgot láttam, a nagy fekete zuhanás után. Mikor nyitogatni kezdtem a szemem ő volt felém hajolva. Mosolygott. Mintha csak percekkel ezelőtt csuktam volna be a szemem. Lassan felültem és az égre pillantottam. Szikrázóan sütött a nap, én mégis vizes voltam.
- Annyira örülök, hogy itt vagy.- mondta boldogan s mosolyogva, miközben magához ölelt. A szívem boldog volt nagyon. - ..de te, te egy Tündér vagy. Akkor mégsem álmodtam.- ezek a szavak teljesen megrémítettek.
- Én nem vagyok tündér!- mondtam ellenkezdve, közben épp menekülni akartam, mint mikor legelőször szólított le.
- Most már nem kell tagadnod..- mondta. Ránéztem jó erősen, aztán elkezdtem futni. El se hittem, hogy rájött arra, amit nekünk a legjobban kel őrizni, a titkunkat. Nem haza felé vettem az irányt, hanem a fához. Repülni nem tudtam, ezért eltelt egy kis időbe, míg odaértem.
- Annyira örülök, hogy itt vagy.- mondta boldogan s mosolyogva, miközben magához ölelt. A szívem boldog volt nagyon. - ..de te, te egy Tündér vagy. Akkor mégsem álmodtam.- ezek a szavak teljesen megrémítettek.
- Én nem vagyok tündér!- mondtam ellenkezdve, közben épp menekülni akartam, mint mikor legelőször szólított le.
- Most már nem kell tagadnod..- mondta. Ránéztem jó erősen, aztán elkezdtem futni. El se hittem, hogy rájött arra, amit nekünk a legjobban kel őrizni, a titkunkat. Nem haza felé vettem az irányt, hanem a fához. Repülni nem tudtam, ezért eltelt egy kis időbe, míg odaértem.
Túl nagy voltam a lyukhoz, hogy beférjek rajta. Az kedves hölgy - aki eléggé aprócska volt - pillantott ki, s felsikítva örömében eltűnt. Remek..- gondoltam. Kopogtam a fa kérgében, hátha így észre veszik, hogy itt vagyok, de talán nem is a kopogásra végül kijött a legidősebb tündér leszállt elém s feloldott a tilalom alól. Egy csettintés alatt újra kis tündér lettem az én szeretett kék ruhámban.
Együtt repültünk be a tanácsterembe. Mindenki ott volt, mint pár napja.
- Tisztában vagyunk abban, hogy nem mostanra ígértük az ítélet napodat, de meghoztuk a döntést.- mondta egész lelkesen. Én nagyon nyeltem idegességemben. - A pár órája történtek alapján, amire tudom, hogy nem emlékszel, de idővel megfogod tudni, úgy határoztunk, hogy megtarthatod a tündérséget és vele együtt a fiút is.- elámultam. Köpni nyelni nem bírtam.
- Tudja, hogy tündér vagyok..- mondtam, de pontosan úgy, mintha a legrosszabb bűnömet vallottam volna be.
- Tudjuk. És bízunk benne, ahogy benned is. Mint mondtam, idővel mindent megtudsz.- mondta rám kacsintva. Soha nem láttam még ilyennek.
Együtt repültünk be a tanácsterembe. Mindenki ott volt, mint pár napja.
- Tisztában vagyunk abban, hogy nem mostanra ígértük az ítélet napodat, de meghoztuk a döntést.- mondta egész lelkesen. Én nagyon nyeltem idegességemben. - A pár órája történtek alapján, amire tudom, hogy nem emlékszel, de idővel megfogod tudni, úgy határoztunk, hogy megtarthatod a tündérséget és vele együtt a fiút is.- elámultam. Köpni nyelni nem bírtam.
- Tudja, hogy tündér vagyok..- mondtam, de pontosan úgy, mintha a legrosszabb bűnömet vallottam volna be.
- Tudjuk. És bízunk benne, ahogy benned is. Mint mondtam, idővel mindent megtudsz.- mondta rám kacsintva. Soha nem láttam még ilyennek.
Jelen..
A tükör előtt készülődtem. Nem, nem bálba mentem, nem is a barátaimhoz. Őrjáraton voltam. Csettintettem egyet s aprócska tündérré változtam.
Az ablakon kirepülve egy nagyot szippantottam a levegőből. Imádtam ezt a nyári illatot. A széllel kergetőztem s hamar oda értem ahhoz az ismerős házhoz, amit alig hagytam el fél napja. Bekukkantva az ablakon láttam, hogy alszik az, akinek már két éve én voltam a tündére. Beszáguldottam ablakán s felé repültem. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára.
A szokásos helyem már várt engem az óra mellett, de én úgy döntöttem, hogy ma nem fogok ott ülni amíg felkel a nap. Sokkal jobb ötletem támadt. Odarepülve az ajtó elé, az ágy felé fordultam. Csettintettem egyet, s igazi életnagyságban a padlóra léptem. Mosolyogva odasétáltam az ágyához s bevetettem mellé magam.
- 2011
Az ablakon kirepülve egy nagyot szippantottam a levegőből. Imádtam ezt a nyári illatot. A széllel kergetőztem s hamar oda értem ahhoz az ismerős házhoz, amit alig hagytam el fél napja. Bekukkantva az ablakon láttam, hogy alszik az, akinek már két éve én voltam a tündére. Beszáguldottam ablakán s felé repültem. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára.
A szokásos helyem már várt engem az óra mellett, de én úgy döntöttem, hogy ma nem fogok ott ülni amíg felkel a nap. Sokkal jobb ötletem támadt. Odarepülve az ajtó elé, az ágy felé fordultam. Csettintettem egyet, s igazi életnagyságban a padlóra léptem. Mosolyogva odasétáltam az ágyához s bevetettem mellé magam.
- 2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése