A homokban feküdtem széttárt karokkal s a
csillagokkal teli eget lestem. Ugyanolyan szépek voltak, mint egészen pici
koromban. A lábamat olykor megcsiklandozta a tenger vize, ami már egészen
nyugodt volt, nem úgy, mint még kora délután. Nagy hullámokat hányt a partra,
most egészen csendes volt és ez megnyugtatott engem.
Puha homokba kapaszkodtam, de akárhányszor belemarkoltam kicsúszott minden a kezeim közül, akárcsak az életem. Fájt és nem tudtam semmibe sem kapaszkodni.
Oldalra fordítottam a fejem, homok tenger borított mindent s nem is olyan messze valami kiálló csillogó tárgyat véltem felfedezni. Vissza néztem az égre s suttogtam: ez egy jel. Már némi mosollyal emelkedtem fel, és rögvest felé vettem az irányt. A homokot söpörtem el ide-oda s egy szilánkot emeltem fel óvatosan. Eléggé nagy volt, biztos valami üveg maradványa. Gyakran jönnek ide egyetemisták nyár végén ünnepelni vagy valami ilyesmi.
A homokba vetettem magam ismét s újra előtörtek az érzések, azok a nyomorultul fájdalmas érzések. Oldalra pillantottam és a cuccaimat néztem. Nekem nincs már rá szükségem.- suttogtam a szélbe.
A jéghideg hullámok már egészen a nyakamig felfutottak; kezdett viharosodni az idő. Először libabőrös lettem, de az ilyenfajta dolgok meg sem kottyantak nekem.
A szilánkot jó erősen megszorítottam, már volt mibe kapaszkodni. Fájt, egészen erősen nyílalt bele az ujjaimba s vér is nemsokára előbukkant. Felpillantottam az égre s elmosolyodtam. A pokolba az egésszel!- ordítottam dühösen s a szilánkot a mellkasomba döftem.
Meleg érzés árasztott el és még pislogtam. Vér folyt ki belőlem, amit a hullámok vittek el magukkal majd messzire. Az ég kezdett összemosódni és már a csillagokat sem láttam.
Puha homokba kapaszkodtam, de akárhányszor belemarkoltam kicsúszott minden a kezeim közül, akárcsak az életem. Fájt és nem tudtam semmibe sem kapaszkodni.
Oldalra fordítottam a fejem, homok tenger borított mindent s nem is olyan messze valami kiálló csillogó tárgyat véltem felfedezni. Vissza néztem az égre s suttogtam: ez egy jel. Már némi mosollyal emelkedtem fel, és rögvest felé vettem az irányt. A homokot söpörtem el ide-oda s egy szilánkot emeltem fel óvatosan. Eléggé nagy volt, biztos valami üveg maradványa. Gyakran jönnek ide egyetemisták nyár végén ünnepelni vagy valami ilyesmi.
A homokba vetettem magam ismét s újra előtörtek az érzések, azok a nyomorultul fájdalmas érzések. Oldalra pillantottam és a cuccaimat néztem. Nekem nincs már rá szükségem.- suttogtam a szélbe.
A jéghideg hullámok már egészen a nyakamig felfutottak; kezdett viharosodni az idő. Először libabőrös lettem, de az ilyenfajta dolgok meg sem kottyantak nekem.
A szilánkot jó erősen megszorítottam, már volt mibe kapaszkodni. Fájt, egészen erősen nyílalt bele az ujjaimba s vér is nemsokára előbukkant. Felpillantottam az égre s elmosolyodtam. A pokolba az egésszel!- ordítottam dühösen s a szilánkot a mellkasomba döftem.
Meleg érzés árasztott el és még pislogtam. Vér folyt ki belőlem, amit a hullámok vittek el magukkal majd messzire. Az ég kezdett összemosódni és már a csillagokat sem láttam.
- 2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése