Ablakomban ültem és néztem, ahogy elered az eső, ahogy épp a földbe csapódnak a cseppek, ahogy a szél játszik a kertünk közepén álló fa lombjaival, ahogy az ég egész sötétre borul. Meleg kakaó volt a kezemben, aminek gőze gyakran bepárásította az ablakomat. Perceként törölgettem a pulcsimmal, hogy mindent tisztábban lássak.
Így teljes mértékben imádtam az esőt, - kivéve nyáron, akkor kint szerettem lenni, mikor esett - semmit nem éreztem abból, hogy milyen idő volt kint, hogy mennyire megfújja ilyenkor az emberek haját a szél, a lefagyott kezek meg a többi.
Kikaptam a zsebemből a zsepit és kifújtam az orrom. Megfázhattam a napokban, de lehet hogy csak a szomorúságom készül kirobbanni. A szürke eget lesve rájöttem, hogy senki nincs mellettem. Talán ennyire csúnya vagyok, hogy nem találok magamnak senkit? Mamám vigasztalásul mindig azt mondja, hogy Nem neked kell megtalálnod, hanem Neki téged. Ezzel azt akarta tudatni, hogy én semmit nem rontok el, csak a fiúk ilyenek. Sosem értettem az összefüggést, sebaj.
Mindenki erről álmodozik, hogy legyen egy fiú, aki - amikor csak tudja,- a szemedbe mondja, hogy mennyire fontos vagy neki, hogy te vagy az egyetlen lány akire nézni tud, akit még nem szeretett ennyire, aki a szabad idejét veled tölti - amit nem sajnál, mert mégis csak te vagy vele - nem csak a saját érdekeit nézi, aki betudja úgy osztani az idejét, hogy veled is legyen és nem csak a haverokkal. Egy szóval mondva, mindenki egy szerelmes férfira vágyik. Mamámnak már régen elmondtam az elképzelésemet, persze ő kinevetett. Elmosolyodva csak annyit mondott, hogy túl sok filmet nézek, mert ilyen fiú nem létezik. Határozott arccal vissza vágtam, hogy igen is van, mert találkoztam már eggyel. Nem szólt erre, inkább megkínált egy sütivel. Sosem tudtam, hogy miért nem mondott erre semmit, csak most. Nem akart nekem csalódást okozni, hogy ebben a korban a fiúk nem úgy állnak a dologhoz, ahogy én szeretném. Lehetek akármennyire jószívű, ez nincs így, csak évek múlva. Elmesélte, hogy papámmal nagyon szerelmesek voltak egymásba, és azokat a dolgokat, amire mindenki vágyik, azokat papám odaadta mamámnak. Minden történet után azt hajtogatta, hogy remélem te is találsz egy ilyen fiút.
Teljesen belemerültem az emlékeimbe, magába abba, amit belül éreztem. Egy sugallatot, hogy erre van nekem is szükségem. Az eső sem esett már annyira és a kakaóm is kihűlt. A felhők mögül a napocska tört kifele s gyönyörű szivárványt hozott magával; nekem. Mosolyogtam, mert tudtam, hogy minden rossz és nehéz helyzet után úgy is jön valami jó, valami csodálatos dolog, mint a szivárvány, ami nem lesz állandó természetesen, de ha jól csináljuk, utána is klassz dolgok történnek majd, mint amikor a nap újra süt és melegít a sugaraival.
- 2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése