Az illatod követ engem ezen az őszi, békés éjszakán. A kerti fánkon megsárgult már a levél és készen áll, hogy lehulljon a földre. De egyelőre marad és vár arra a hideg éjszakára, ami végül a földre húzza majd őt. A hőmérséklet is vagy 15 fokot csökkent azóta, mióta lehunytam a szemem. Még nyár volt, mikor becsuktam, de mire újra kinyitottam, már egy bögre forró teát szorongatva lesek ki az ablakon.
Érzem az illatod, annak ellenére, hogy már rég nem vagy itt. Tudom képtelenség, mégis néha azon kapom magam, hogy a ház bizonyos pontjain érezlek vagy az őszi szellő elhúzza előttem a mézesmadzagot.
Az érintésednek már hűlt helye van a karomon, lehet ezét fázom annyira. Mégis érezlek. Habár a szívem meleg, mert valamikor még boldogság élt ott, a bőrömön a hideg futkározik.
Igaz, tudatosan nem gondolok rád, mégis eszembe jutsz. Csak akkor tudom, hogy Te jártál az eszemben, mert ilyenkor gyorsabban dobog a szívem.
Olyan vagyok mint ezen a fán a levelek, amit most is nézek?! Görcsösen ragaszkodok valamihez, amit már el kellene engednem s tova szállni, mégis inkább várok, amíg egy erős fagy le nem taszít onnan?
Érzem az illatod, annak ellenére, hogy már rég nem vagy itt. Tudom képtelenség, mégis néha azon kapom magam, hogy a ház bizonyos pontjain érezlek vagy az őszi szellő elhúzza előttem a mézesmadzagot.
Az érintésednek már hűlt helye van a karomon, lehet ezét fázom annyira. Mégis érezlek. Habár a szívem meleg, mert valamikor még boldogság élt ott, a bőrömön a hideg futkározik.
Igaz, tudatosan nem gondolok rád, mégis eszembe jutsz. Csak akkor tudom, hogy Te jártál az eszemben, mert ilyenkor gyorsabban dobog a szívem.
Olyan vagyok mint ezen a fán a levelek, amit most is nézek?! Görcsösen ragaszkodok valamihez, amit már el kellene engednem s tova szállni, mégis inkább várok, amíg egy erős fagy le nem taszít onnan?
Ez lennék én?
- 2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése