Sose álmodtam jobb életről. Tudtam, hogy megvan mindenem; barátok, család és a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Éreztem azt, ami felbecsülhetetlen. Tudtam, hogy valaki gondol rám, s követ engem. Jobb élet... ennél nem lehet jobb. Maga volt a tökéletes pillanat, percek, napok. Esténként le se akartam feküdni, mert ami volt nekem, jobb mint egy álom: ez a valóság. Mindennap mosolyogva felkelni, s tudni, hogy érdemes volt. A tökéletes élet egy tizedmásodperc alatt eltűnt, elhagyott. Hideg s cudar pillanatok követték a mennyországot. Boldog voltam, s boldog vagyok, mert az voltam. Mosolygok, de már nem úgy, ahogy akkor tettem. Más. Az érzés is más. Reggel felkelek, s néha elgondolkozok; miért. Más. A barátaimra is máshogy nézek, nincs szükségem rájuk. Egyedül vagyok. Magányosan ülök négy fal között, s néha-néha látni, hogy a nap bevilágít a szobámba. Más. Itt hagyott az a világ, aminél nincs jobb. De olyan jó hogy volt, és az is, hogy ő van és, hogy lesz is... és, hogy egyszer volt nekem, abban a világban, ami számomra tökéletes volt.
- 2010.03.15
A zene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése