Fojtogat a tehetetlenség, a türelmem a sarokban áll és rázza a fejét. Össze vagyok zavarodva, mert kettős gondolkodás az, ahogy a dolgokra nézek, ahogy erre a dologra nézek, ami megnehezíti a napjaimat. Hol ez, hol az győz meg engem, figyelmen kívül hagyva, hogy mit érzek belül, figyelmen kívül hagyva a logikus, tényszerű dolgokat. Tudom, hogy apróbb lépésekben, a Te lépéseidben kellene gondolkoznom, de nem megy. Türelmetlen és tehetetlen vagyok.
Úgy szeretnék Veled beszélgetni, annyiszor amennyiszer csak tudok. Kifeküdnénk az ég alá és kézen fogva beszélgetnénk az életről, az emberekről, egymásról és egyszerűen mindenről ami épp eszünkbe jutna. Talán össze is vesznénk egy-egy témán, amin épp nem értünk egyet, de egy finom veszekedés után megfognád a buksimat és adnál a homlokomra egy puszit. Mert tudnád, hogy akármennyire is különbözünk, néhány dologban, mégis a legjobbak vagyunk.
Úgy szeretnék utazni Veled, felfedezni valamit. A vonaton ülve, miközben bágyadtan tekintenél kifelé, én néznélek Téged és el lennék képedve, hogy hogy lehetsz ennyire jóképű. Kézen fogva sétálnánk, nem engednénk el, mert annyi ideig mentünk már külön, anélkül, hogy megérinthetnénk a másikat. Nevetnénk mindenen, ez közelebb hozna minket egymáshoz, s mikor egy jól elejtett poénodon percekig nevetnék, Te mosolyogva néznél rám.
Úgy szeretnék Veled játszani. Tudod, mikor játékosan lebirkózzuk a másikat, én ellenkeznék és erőlködnék Veled szemben, egy ideig mosolyogva hagynád is, de aztán kezedbe vennéd a dolgokat. Csak fújtatnék Rád, de Te csak megcsókolnál és szorítanál magadhoz.
Úgy szeretnék Veled telefonon beszélni. Mikor nem bírunk aludni valami oknál fogva, se Te se én. A szégyenlős bevezetést követően csak nevetnénk, és megtárgyalnánk, hogy ki mit enne most, meg a többi fontos dolgot, ami hajnalban eszünkbe jut. Az sem zavarna, ha a szuszogásodat kell hallanom, Te is hallanád az enyémet és így aludnánk el.
Úgy szeretnék a karjaidban megnyugodni. Rossz napom lenne és mondanám, hogy már szállok is a buszra, nemsokára ott vagyok. Te kijönnél elém és az öleléseddel üdvözölnél. Miközben elsétálnánk hozzátok nem engednéd el a kezem. Nem bánnád hogy nem beszélek, mert tudnád, hogy most nem megy. Ezért csak mondanád ami eszedbe jut. Mikor felérnénk a szobádba, befektetnél az ágyadba, adnál egy puszit a homlokodra és ott hagynál, mert tudnád, hogy erre van szükségem, Egy kis egyedüllétre, mégis a közeledben. Egy picit szundítanék, aztán ellopnám a PSP-det és játszanék vele egy picit. Mire Te odajönnél és oltogatnád a játékstílusomat, én meg csak nevetnék rajtad. Majd kivennéd a kezemből és átölelnél az ágyon. Csak feküdnék a mellkasodon, hallgatnám a szíved lüktetését, és elmondanám mi a baj. Miközben a gondolataidat fejted ki a fejemet simogatnád, babrálnál a hajammal és elűznéd a rossz kedvemet.
Úgy szeretnék táncolni Veled. Úgy értem, mikor épp egymásnál lennénk, elindítanál valamit és improvizálva lépkednénk egymás mellett. Talán lenne egy közös táncunk is, amit magunknak találnánk ki. Vagy egy nagyon nehéz nap után zene nélkül lassúznánk a sötétben.
Úgy szeretnék mindent elmondani Neked. Úgy értem, miközben beszélünk nem azon gondolkozni egy-egy dolog előtt, hogy elmondhatom-e már vagy sem. Jó lenne úgy beszélni Veled, hogy nincsen határ.
Fojtogatnak a gondolatok. Te fojtogatsz, anélkül, hogy a kezed a nyakamon lenne. Egy helyben toporgok megint, s mivel a sötétség vesz körbe, nem tudom merre lépjek.
- 2015 május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése